Anyák

Édesanya, mondd el nekem,
Milyen voltam kiskoromban?
Amíg meg nem születtem,
A hasadban kuporogtam?
Benned nőttem nagyra neked
S együtt voltam mindig veled?

Édesanya, mesélj nekem,
Milyen voltam kisbabának?
Tényleg kopasz volt a fejem?
Örültem a nagymamának?
Sokat aludtam és ettem,
Mire felcseperedtem?

 Édesanya, mondd el nekem,
 Hogy próbáltam elindulni?
 Fogtátok volna a kezem
 S én nem hagytam hozzányúlni?
 Magam próbálkoztam volna?
 Azért estem mindig orra!

Édesanya, mondd el nekem,
Gondoltad, hogy ilyen leszek?
Ugye jó, hogy nagyot nőttem,
És egyedül boltba megyek?
Felöltözöm, fogat mosok,
Látod, milyen ügyes vagyok?

Édesanya, mondd el nekem,
Majd ha felnőtt lesz belőlem,
És születik kisgyermekem,
Ő is megkérdezi tőlem:
"Milyen voltam - mikor álltam,
Cumiztam vagy sírdogáltam?"

 Édesanya, beszélj róla, Mondj el minden

jót és szépet!
 Mintha tegnap történt volna,
 Nézegessünk régi képet!
 Az egészben az a legjobb,
 Hogy te itt vagy, s veled én,
 Tudom most már, mért szerettél
 Az életem elején!

Anyák napja  alkalmából  fogadjátok szeretettel 

 ezt a kis összeállítást mivel én is  édesanya vagyok

  számomra ez a nap  különösen kedves ,

látom  gyermekeim , kedves összesúgását ,

hogy vajon hogyan és mivel lepjék meg és

 miként köszöntsék  az anyut , kívánom ezt 

minden már és majdan  lelendő édesanyának .

Azt  kívánom , valamennyiünknek , hogy lássuk , egészségben szeretettben

felnőni gyermekeinket

Ibolya. 

Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet.
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

(Gárdonyi G.: Mikor a gyermek)

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,

ölelnélek jó illattal;

hogyha madár lennék,

dicsérnélek zengő dallal;

hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüst holddal,

beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,

piros szirmú, gyönge rózsád,

madár  vagyok: fényes

dalt fütyülő csöpp rigócskád,

eged is: szépséges

aranynappal, ezüstholddal,

beragyogom életedet csillagokkal.

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra

aranyos tollakat.

Elkészült a madár,

Nem mozdul a szárnya…

Pedig hogyha tudna,

a válladra szállna.

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amit anyák napján

mondani akartam.

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,

kék nefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján,

édes-kedves anyukám.

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap

fenn az égen.

Én kis virág

meseréten.

Ha nem lenne

nap az égen,

nem nyílna ki a virág.

Virág nélkül

de szomorú

lenne ez a

nagy világ

 

Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz,
Májusi szellő orgonaághoz.
Életemnek termő fája, bárhol élnék,
Vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád
Térnék

Jöjj fiam, édes, jöjj kicsi lányom,
Boldog a szívem, arcod ha látom.
Mennék, mennék, mindig is csak nálad
Lennék,
Távol tőled mindig rólad énekelnék.

 

Két keze bársony simogatását,
Két szeme féltő vágyakozását,
Álmomban is meg-megérzem, hogyha félek,
Meghálálom jó anyámnak, míg csak élek.

 

 

 

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném

Ha csak egy csillag gyulna

fényét ide vezetném,

Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

 

 

 

 

 

Csorba Piroska: Mesélj rólam

 

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam?

És tehozzád hogyan szóltam,

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad, mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

 

Mesélj rólam!

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél,

meleg tejeddel etettél?

Akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?

 

És amikor még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány leszek?

 

Mesélj anya,

mesélj rólam!

Milyen lettem,

amikor már megszülettem?

Sokat sírtam

vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

 

Ha én nem én lettem volna,

akkor is szerettél volna?

 

 ************

Anyák napja

(népköltés)

 

Már megjöttünk ez helyre,

Anyánk köszöntésére.

Anyám, légy reménységben,

Köszöntlek egészségben!

 

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág:

Annyi áldás szálljon rád!

 

 

 

Nadányi Zoltán: Anyu

 

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

 

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy:  anyu!

 

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

 

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

 

„Anyu, anyu! Anyu!”

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

 

"Anyu, anyu, anyu!"

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

 

Csak látni akarlak,

Anyu, fényes csillag,

 

átni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

 

 

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

 

odabújni hozzád,

megölelni téged.

 

 

 

 

 

 

Weöres Sándor: Buba éneke

 

Ó, ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –

minden este

morzsára, buzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

 

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésben

elcsitulnék